Maggie Stiefvater - Linger

Maggie Stiefvater

Linger

(Várunk)

„Miután Sam mindenét kockára tette, és megnyerte a jövőjét, amely ijesztően nyújtózik előtte, most Grace rejtélyes betegségével kell szembenéznie. A márciusi hidegben a lány testében egyre növekszik a forróság, és a közös jövő elolvadni látszik a hóval. Sam a falkáját várja, de aki kilép a fák közül, arra nem számít. És míg ő mindent elkövetett, hogy ember maradhasson, a jövevény alig várja, hogy a tél megfossza őt az emberi gondolatoktól. Mindig azt hitték, hogy a szerelmük mindent túlél, de vajon azt is, ami most következik?”

Itt az ideje kicsit beszélgetni erről a könyvről is. A Linger – ami nálunk 2010-ben jelent meg –, Maggie Stiefvater Shiverjének a második kötete. A borító most is szép akár az első esetében. Tartották magukat a jól bevált koncepcióhoz, csak most egy kevésbé rideg színt választottak.
 A történet ott folytatódik ahol az első véget ért. Sam felbukkanásával az első könyv végén megnyugodhattunk, hogy a súlyos agyhártyagyulladás nem ölte meg a fiút, az azonban, hogy sikerül-e véglegesen Sam testében maradnia bizonytalan. Igazából az egész második kötet erre a bizonytalanságra épült. Ez azonban már nem csak kettő, hanem négy szemszögből íródott. Grace, Sam, Isabel és egy új farkas, Cole szemszögéből.

Sam számára minden emberként eltöltött nap ajándék és hihetetlen csoda s bár Grace-nek megpróbálja nem mutatni, az ő szemszögeiből olvasott fejezetekből kiderül mennyire idegen neki ez az érzés. Mennyire retteg attól, hogy egyszer csak kiderül mekkorát tévedtek és a vírus mellyel megfertőzték őt az első könyvben nem gyógyította meg, hogy ismét farkasként kell majd élnie… egy olyan helyen ahol nincs Grace. Idővel aztán kezd hinni abban, hogy valóban megtörtént, meggyógyult. Maggie gondoskodott arról, hogy ebben a második részben se maradjunk izgalom nélkül. Cole az új fiú, farkas – épp ahogy azt ő szerette volna –, Olívia farkas, Sam ember, Grace pedig kezd egyre betegebb és betegebb lenni. Feltehetjük a kérdést vajon mi történik vele? Nem tudom nekem elég egyértelmű volt a válasz már az első rosszullétek alkalmával is, de ennek ellenére az írónőnek sikerült úgy szőni a szálakat, hogy mindvégig köröm rágva izguljak mi lesz ennek az egésznek a vége. Mint azt az Shiver esetében említettem is Grace szüleivel nem voltam illetve vagyok kibékülve. A második kötet úgy száz oldala után végül Grace és Sam lebuknak, már ami az együtt alvást illeti. Bár azt hiszem ha Grace nem lett volna olyan rosszul azon az estén továbbra se tűnt volna fel nekik belőle semmi. A lány apja persze fortyog a dühtől és kérdőre vonja a lányát mi folyik ott, tehát kezd úgy viselkedni mint egy apa a kérdés csak az, hogy nem túl késő-e már ehhez? A lánya tizenhét éves, kérdezem én, ha eddig nem viselkedett apaként, akkor miért pont most kéne? Nem csak én voltam ezzel, így mert Grace-ben is ugyanezek a kérdések vetődtek fel. Ez az éjszaka volt az első igazi krízispont hisz nem csak, hogy lebuktak, de Grace tényleg nagy bajban volt. A szülei azonnal kórházba vitték, Samet pedig mint valami utolsó szemétládát félresöpörték. Grace-t hazaengedték mondván, hogy csak láz, de Sam tudta érezte, hogy itt sokkal többről van szó. Brisbane papa persze ezután elővette a kemény oldalát és eltiltotta a szerelmeseket egymástól, nincs telefon, nincs látogatás. Nagyon sajnáltam Samet hisz olyan kis aggodalmas, annyira szereti Grace-t és belegondolni, hogy még csak nem is láthatja, nem segíthet neki borzalmas volt.

Eközben a másik két szereplő Isabel és Cole kapcsolata is egyre kuszább és kuszább lett. Imádtam az első találkozásukat. Isabelék hatalmas házában történt és a csupaizom Cole ádámkosztümben lepte meg Isabel Culpepert. Már az első kötetben is mondtam mennyire csípem Isabelt és ez kicsit sem változott meg ebben a könyvben sem, vagy ha mégis akkor csak pozitívan. Nagyszájú, amolyan engem semmi és senki nem érdekel, de közben meg egy nagyon mély érzésű lány, akinek súlyos bűntudat és fájdalom nyomja a szívét. Gyönyörű, gazdag mégsem boldog. A szülei még Grace szüleinél is rosszabbak. Az apja egy igazi tuskó és éppen ezért imád borsot törni az orruk alá. Sosem azt teszi, amit mondanak neki, szellemes és jól megtudja mondani másoknak a magáét. Nekem ez tetszik, talán azért mert kicsit én is ilyen vagyok… Grace és ő olyanok, mint tűz és víz mégis kénytelenek egymásra támaszkodni a bajban. Ami Cole-t illeti, imádom! Pont olyan, mint Isabel csak pasiban. Ő az a karakter, akinek igazán érdekelne a háttértörténete. Persze tesznek említéseket a múltjáról, hogy miért akart önként így élni, farkasként, de mélyebben nem megy bele az írónő. Személy szerint szívesen olvasnék egy könyvet, ami Cole St. Clairről szól. Közte és Isabel közt már az első pillanattól kezdve forr a levegő, és amikor egy szobába kerültek folyton azt várta az ember, hogy mikor ugranak egymásnak. A címkék, amiket visel, az hogy már egész fiatalon egy rock banda frontembere lett, az ahogyan szarik mindenre, a drogok és az alkohol világa amibe bekerült, a minden éjjel másik  nővel lenni életmód és mégis ennek ellenére kiderül fejezetről fejezetre mennyire okos férfi. Egy szó, mint száz az egyik kedvenc karakterem lett.

Időközben Grace állapota romlik, eljön Sam szülinapja. Maggie ebben a könyvben sem hanyagolta el Sam művészi hajlamait. Egyre többet énekel és ír dalokat. Kifejezetten tetszik a fiú ezen oldala. A szülők még mindig mérgesek és játsszák a szerepüket, Grace azonban nem hagyja magát szerencsére! Rengeteg agyalás és spekuláció jellemzi a könyv második felét. A kérdés pedig még mindig ugyan az: Vajon mi okozza a farkasok átváltozását? Van ellenszer? Sam valóban meggyógyult vagy csak egy ketyegő bomba akárcsak Grace? Na és mi van a többi farkassal, hány átváltozásuk van még hátra? Sam számára Beck az a személy, aki betöltötte az apa szerepet az életében, felnéz rá és tiszteli, de lehetséges, hogy sosem láthatja többet…

Az első könyv végén Sam és Grace ember, azonban a második végére egyikük átváltozik. Nem árulom el melyik, hisz nem akarom én lelőni a poént!

Összegezve ez is egy jó könyv lett, Maggie jó munkát végzett. Ha már az első könyvnél abbahagyta volna, akkor is teljesen megállta volna a helyét a történet, így viszont alkalmat adott magának arra, hogy minden apró szálat elvarrhasson.

Akinek tetszett az első rész szerintem annak tetszeni fog ez is. Én nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek!

Értékelés:

Köszönöm a figyelmet!

P. Sawyer