Maggie Stiefvater - Shiver

Maggie Stiefvater

Shiver

(Borzongás)

"Grace évekig figyelte a házuk mögötti erdőben a farkasokat. Van egy sárga szemű farkas - az ő farkasa - akinek jelenléte nélkül mára már szinte élni sem tud. Eközben Sam kettős életet él: télen a fagyos erdőben, a farkas falka védett közegében, egy merész lány csendes, távoli társaként, nyáron pedig néhány értékes hónapig emberként… amíg a hideg újra vissza nem változtatja őt.Most azonban Grace találkozik a hihetetlenül ismerős sárga szemű fiúval, akitől még a lélegzete is eláll. Az ő farkasa. Annak kell lennie. De Samnek a tél közeledtével keményen kell küzdenie, azért, hogy ember maradhasson vagy ellenkező esetben elveszíti önmagát és Grace-t egyaránt.”

Nos, hol is kezdjem? Ezt a könyvet még születésnapomra kaptam két évvel ezelőtt. Legelső sorban a gyönyörű borítója fogott meg és alig vártam, hogy olvashassam. Még az nap bele is kezdtem és első pillanatban megfogott benne valami. Ami kifejezetten tetszett az a szemszögek váltakozása volt. Jó volt nem csak a lány szemén, gondolatain keresztül látni a dolgokat, hanem betekintést nyerhettünk Sam fejébe is.

Igyekszem nem spoilerezni vagy legalábbis csak nagyon kis mennyiségben.

A történet ugye azzal kezdődik, hogy a Mercy Falls-i erdő farkasai lecibálnak egy kislányt a házuktól alig néhány méterre lévő hintáról. Csúnya sebeket ejtenek rajta, de a kicsi lány furcsa mód csendben tűri a megpróbáltatásokat. Már azt hinné az ember, hogy Maggie – az írónő –, már rögtön az elején kinyír valakit, ráadásul egy ártatlan leányzót, de akkor felbukkan egy sárga szemű farkas, aki küzdve magával és a falkatársaival megmenti a lányt.

Ezek után ugrunk hat évet a pici lány már nem is olyan pici, de az emlékei kicsit sem halványodtak el ez idő alatt. Nem tudta elfeledni azokat a sárga szemeket, melyek tulajdonosa megmentette őt akkor azon a napon. Így hát folyton várta a felbukkanását. Az óta az incidens óta minden egyes télen, a karácsony közeledtével egyre izgatottabb lett hisz ez csak egyet jelentett még pedig, hogy újra láthatja őt, az ő farkasát. Először bevallom nagyon nem értettem miért van minden egyes fejezet elé odaírva hány fok van éppen aztán minél több oldalt hagytam magam után, rájöttem igenis elég nyomós ok van rá. De erre majd visszatérnék kicsit később.

Ami kicsit zavart az az volt, ahogy Grace szülei viselkedtek. Egy újabb példa arra az esetre, amikor a mindig jó viselkedő, okos, szófogadó gyerek szülei valójában le sem szarják mi történik a gyerekükkel. Úgy élnek egymás mellett mintha szimpla lakótársak vagy nem is tudom kik lennének és mint azt az Alkonyat széria esetében is tapasztalhattuk inkább a gyerek tölti be a „nevelő” és a „felelősségteljes” posztot. No, mindegy ez csak egy apró negatívum a könyvvel kapcsolatban.

Nem kell túl sokat várnunk, míg végül a farkas megjelenik Grace előtt végre Samként is. A lány nem lepődik meg túlzottan hisz elég utalást tesz arra mennyire nem tartja hétköznapi farkasnak sem őt sem a többieket.

Ami Samet illeti egészen más karakter, mint amit mostanában megszokhattunk, hisz a könyvek többségében a főszereplő srác egy iszonyú menő, sármos rosszfiú, akiért mindenki epekedik, stb. de itt nem! Az odáig stimmel, hogy egy helyes pasiról van szó és a rikítóan sárga szeme csak még vonzóbbá teszi őt, de és itt jön a különbség Sam roppant visszafogott, félénk, kifejezetten aranyos fiú. Mégis akárcsak a rosszfiúk ő is képes melengetni az ember lánya szívét. Kifejezetten tetszett az, amikor dalokat, verseket szövöget bele a gondolataiba.

Ami kicsit vicces az az, hogy megismerkedésüktől kezdve minden éjjelt Grace szobájában tölt Sam, és a lány szüleinek ebből semmi sem tűnik fel, ami még inkább alátámasztja, amit fentebb írtam, nem figyelnek a lányukra, nem viselkednek igazi szülőként. Ami persze első gondolatra tök jól hangzik, hisz végül is azt csinál, amit akar vagy mi fene, de ha odafigyelünk észrevehetőek az utalások melyeket Grace tesz arra, mennyire szeretné, ha az apja és anyja néha igenis megmondaná mit tegyen, ha törődnének vele kicsit…

Már ebben az első kötetben betekintést kaphatunk Sam kicsit sem boldog gyerekkorába illetve azokba az időszakokba, amitől kezdve a kicsi Sam élete teljesen megváltozott. Engem kissé lesújtott a szülei viselkedése és nagyon sajnáltam azt a pici fiút. Szerintem nem én vagyok az egyetlen, aki ezentúl szemernyi jóérzést sem táplált irántuk mi több nem túlzás, ha azt állítom undorral töltött el a tettük. Pontosan nem térnék ki a történtekre, mert az már túl sok spoilert tartalmazna, ráadásul sokkal nagyobb hatása van, ha akkor és ott olvassátok először.

Az első kötet leginkább egyfajta beteljesülésről szól. Annak a vágynak a beteljesüléséről, amit a két főhős érzett az elmúlt évek során. Végre megismerhetik egymást, együtt lehetnek a kérdés csak az, hogy meddig? Mint mondtam a könyvben végig feltűntetik a hőmérséklet váltakozást. Kezdetben hideg van, tél, ami meg adja a sztori alap pillérét ugyanis Samnek ilyenkor még farkasbőrben kéne lennie. Sam elmagyarázza Grace-nek, Beck – Sam nevelőapja és segítője miután farkassá lesz –, elméletét miszerint az átváltozásaiknak a hőmérséklethez van köze. Télen farkasként kénytelenek élni, aztán amikor kellően felmelegszik az idő, visszaváltoznak. Ezt a témát persze elég hosszan és sokszor átrágják, és minél többet beszélnek róla, annál inkább hiszik nem ez az igaz magyarázat. Ami még nagy dilemmát okoz a sztoriban maga a tény, hogy Grace-t akárcsak anno Samet megharapták ő mégsem változik/változott át. Ami még fontos az a küzdelem, amit a főhősök vívnak azért, hogy Sam, Sam maradhasson. A történetben szerepet kap egy igen nagyszájú, a suli dívája stílusú lány Isabel, akinek bátya különös körülmények közt halt meg. Az utálatos viselkedése ellenére nekem kifejezetten szimpi a lány és a későbbiekben ez csak még inkább így van. Együtt próbálnak kitalálni valamit majd a könyv végén, amikor megtalálják a megoldást jön a dráma és az izgalmas, körömrágós rész, izgulhatunk Samért, és azért vajon sikerül-e meggyógyulnia. Azt, hogy mit találnak ki, inkább nem mondanám el, mert ezek a spekulációk teszik érdekessé, izgalmassá a könyvet. Összességében azt kell mondanom, hogy nekem tetszett a történet, a karakterek igazán kedvelhetőek és a Twilightos szerencsétlenkedős Bella után jó volt egy talpraesettebb Grace-szel találkozni.

Maggie Stiefvater jól eltalálta ezt a farkasos vonalat és egy egészen más úton-módon mutatta be őket nekünk. Én a tízes skálámon egy erős hetest adnék ennek a könyvnek, de kifejezetten érdekel a ti véleményetek, meglátásaitok a könyvvel kapcsolatban.

Értékelés: 

Ez az én véleményem, de kifejezetten érdekel a ti véleményetek, meglátásaitok a könyvvel kapcsolatban!

Köszönöm a figyelmeteket!

P. Sawyer